Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Magdika

  El kéne indulni a szokásos rituáléra, ami így Halottak Napja előtt már szinte egy jól begyakorolt cselekvéssorozattá vált: a sírok rendbetétele egy héttel az ünnep előtt. aztán milyen virág legyen ? (a vége mindig a közepes krizantém csokorba kötve rezgővel) mécsesek megvétele, majd a sírok feldíszítése és másnap a gyertyaégetés… Felsorolni is sok a napi teendőket, hát még így, hogy egyedül maradt. Ahogy teltek az évek, úgy sokasodnak a sírhantok, melyekre illene majd   legalább egy szál virágot tenni. Fia rég elköltözött, az utóbbi években már külföldön él, drága férje 5 éve hagyta itt, egyedül egyre nehezebb az élet. A rendszer mégis segít. Reggel 8-kor felkel, megmosdik, kicsit ki is festi magát, ettől mindig belemosolyog a tükörbe, reggelizik valamit és legalább a teraszra kimegy egy kicsit bogarászni. A muskátlik még mindig virágzanak, szinte nem is volt még hideg. Az se baj, ha hetente egyszer locsolja őket. Szereti lepattintani az elsárgult leveleket, vagy az elhervadt virág
Legutóbbi bejegyzések

Hajnal felé

 Realizálta a helyet a koromsötétben. Feküdt még egy darabig, aztán eldöntötte, hogy elindul hazafelé. Úgyis csak forgolódna már és senkit nem szeretne felébreszteni. Óvatos tapogatással szemüveg, halk ajtónyitás -merre van a mosdó? Szerencsére a fürdőszoba ablakán belopódzott némi fény és ki tudta tapogatni a berendezések körvonalait. Remélte, hogy a víz zubogására nem ébrednek fel a háziak. A telefon élesen világít, mikor megnézi az időt; alig múlt 4 óra. A szőlőhegyen friss a levegő az éjjeli zivatar végett, de kellemes meleg van így is, jelezve, hogy ma is szép idő lesz. Kis autója boldogan villog, alig várja, hogy útra keljenek. Hozzánőtt ehhez az autóhoz. Nemrég járnak együtt, de egymásra találtak. Biztosan van lelkük az autóknak is, mert meg lehet érezni, ha egy hullámhosszon vagyunk vele, vagy nem. Beül a kényelmes ülésbe és elindul lépésben a földúton. Soha nem járt még itt azelőtt, keresztül kasul szelik át a hegyet a földutak. Toronyiránt, megérzés alapján kanyarog és nemsok

Kálvária

    Már régóta   elkezdődött ez a földi pokoljárás. Mert   a pokol legmélyebb bugyraiba jutott el lelke egy-egy kis darabja minden stációnál. Mária fordított világban élt. Körülötte az emberek általában belül rejtegetik, a külvilág elől gondosan elzárva ,karattyoló, kántáló, folyton csapongó gondolataikat, megérzéseiket, véleményüket.   Ezzel együtt kinn   régen elhagyva már a tiszta gyermeki de élénk színű jelmezt,   kopottas szürkébe vagy egyre inkább feketébe öltözve, felnőttként játsszák el életük drámáját. A külvilággal   ellentétben ő kint hallotta szájából egy tébolyodott karattyolását összefüggéstelen, áradó, végeláthatatlan, többszörösen összetett mondatokban, eközben bent pedig egy összekuporodott, romlatlan, tiszta, fénylő kislány énje figyelt, beszélt, félt, zokogott a megélt borzalmak miatt. Nem hirtelen jött ez az állapot. Akkor kezdődött talán, mikor latinul közölte az orvos a diagnózist: -   Rectumcarcinoma - szenvtelen arccal, üres, szürke szemekkel, okosko

Zsuzsánna kertje - Megszületés - Téli álom

  Zsuzsánna kertje bemutatkozik Zsuzsánna egy     nagymama korba lépett hölgy, aki nagyon szereti a gyerekeket, vendégszerető és jól főz, ha kedve van hozzá. Nemrég döntött úgy, hogy ezen a helyen szeretne élni. Ez a hely más, mint a közvetlen Balaton parti falvak általában. A tónak természetes varázsa van, de ezzel sok kellemetlenség is járhat: tömeg, zaj, benzingőz, éjszakai élet… Mindössze   3 km-el odébb egy másfajta, természetközelibb hely hívogat.   Régen a ház és a telek egy nagygazda tulajdona volt gyümölcsöskerttel, állatokkal, kocsiszínnel, melyből sok építmény és régi tárgy megmaradt. Zsuzsánna és családja igyekezett megőrizni a ház és a telek jellegét. Rengeteget dolgoztak egy év alatt, amíg sikerült lakhatóvá tenni a házat belülről és kitisztult a környezet. Aki eljött ismeretségi és baráti köréből, az első pillanattól otthon érezte magát a kertben és a házban is.   Itt nincsenek mértanilag pontosan kialakított virágágyások, csak nőnek szabadon, sűrűn a tulipánok, a sz

A gyűrű

  Megérezte, hogy eljött az idő... Kintről vidám hangfoszlányok, ütemes dob, pattogó zene hallatszott, de a sejtjeiben fel-felsejlettek az elmúlás hullámai. Nagyon rosszul érezte magát. Haza akar menni. De most is ki kell várni sorban a többiek igényét és akkor eljátszhatja majd élete utolsó szerepét. És ez nagyon szép lesz. Ünneplő ruhában búcsúzik el minden szerettétől. Mindenki itt van, mert egy lagziban együtt ünnepelték gyönyörű, legnagyobb unokája esküvőjét. Micsoda díszítés, milyen meghitt helyszín! Már „belelát” kicsit a jövőbe, mikor elragadják az álom hullámai és tudja, hogy lánya nemsokára itt fog majd élni. Minden erejével azon lesz, hogy sikerülhessen neki. Valami jel kéne neki, mikor majd nekiindul. A gyűrű! Az lesz a jel! Azzal fogja mutatni neki az irányt akkor is, ha már nem itt lesz. Ha majd engedi az a rend, melybe nemsokára átlép... Valaki jön. Anya, ébren vagy? Jobban vagy? - Anna ébresztgeti. Megérezte, hogy rágondolt éppen? Nem, egy darázs röppent be az ab

Látomás

Rezda leült egy nagy, sima kőre a Nagy Víz előtt. Őszes hajzuhatagát, melyet nagyanyjától örökölt, legyezgette a langyos szél. Ezt a mozdulatlan, ősi nyugalmat sehol máshol nem érezte, csak itt, a Víz mellett. Pedig sok helyen megfordultak, tavak, folyók mellett vezetett útjuk a Nagy Vándorlás idején, a Tűzeső után. A távolban, a nagycsalád kunyhói felől már csak elvétve hallott hangokat: halk beszédfoszlányok, egy-egy kutyaugatás. Érdekes, a gyerekek nem sírtak, csak ha nagyon megütötték magukat. Talán anyjuk és a család állandó, óvó közelsége, s a nyugalmas életmód miatt. Békében éltek immár 40. Holdéve. Napok óta már itt motoszkál egy visszatérő kép a fejében, utolsó együttlétük a nagyanyjával. Akkor is ilyen csendes volt a Víz és a part, de sokkal ziláltabb: felfordult padok, derék magasságban kivágott fák, megperzselődött szemét… Esteledett, csak ketten voltak a parton, de ő mégis végtelen nyugalmat érzett. Anyja és nagyapja ennivalóért mentek a szomszéd faluba és nagyanyj

A csend

Régóta készülődöm már, hogy írok a csendről, mert mindig megérint. Ritka pillanatok, mikor megtapasztalhatom, de fülem mohón szomjazza, és csendesen elmerül benne, mikor rátalál.   A faluban, ahol lakom, esténként be tudom csalogatni az ajtón, ha kinyitom. Most különösen, még napközben is, mert karácsony van. Az időjárás is segít; az első két napon vigasztalanul esett az eső, utána jó nagy szelek fújtak, bekergették az embereket a karácsonyfa alá, de még kiskutyámnak és macskáimnak se akaródzott kitenni a lábukat a jó meleg kazán mellől. Olyan ez a telek, mint egy kis sziget. Esténként, ha kimegyek az udvarra, puha tapintású, barátságos csend telepszik rám. Olyan, mint egy takaró. Úgy közlekedem itt még szuroksötétben is, mintha egy védett gömbben lennék. De legtöbbször világít a Hold és a csillagok, meg az utcai lámpák távoli fényei. A legtöbbször zajos óvodába is be lehet csempészni pillanatokra, mikor a gyerekek behunyt szemei alatt mese és fantáziaképek jelennek meg. Ezek